A tojásírás

A tojás ősi, egyetemes szimbóluma az emberiségnek. Kultusza az egész földön elterjedt ősidők óta.

A tojás az élet keletkezésének, a termékenységnek, az újjászületésnek, a keresztény vallású közösségekben Jézus Krisztus kiontott vérének, a feltámadásban vetett hitnek a jelképe.

Nem véletlen az sem, hogy húsvétkor festett, írott tojással ajándékozzuk meg egymást.

A világon sok helyen, így Európában is, nagyon sok vidéken díszítik a húsvéti tojásokat.

A legelterjedtebb tojásdíszítési módok:

Hétfaluban a batiktechnikát alkalmazzák.

A hétfalusi írott tojásokról Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művében a következőket írja: “A húsvéti ünnep főleg leányok áldozatkézségét veszi igénybe; ők ez időre már jó előre gyűjtik a tojások nagy halmazát, hogy az események által készületlenül meg ne lepettesenek, s bárhogyan is, de minden felserdült leánynak kell húsz-harminc piros tojással (tikmony) bírnia. Húsvét előtti nagyhéten Hétfalu leányai egymásnak adják át a brassói és hétfalusi boltok ajtaját s mind tojásfestéket és viaszt vásárolnak; otthon aztán a felolvasztott viasszal mindenféle virág, arabeszk és titkos gondolataikat kifejező jelképekkel beírják a tojást, azután felfőzik festékes fazékban, honnan piros-fehérvirágosan kerülnek ki. Ezekből az azon évben naggyá lett leányok legelőbb a kegyelet adóját fizetik le, mert csínos kosárkába pakolt fehér és piros tojással legelőbb a lelkész és tanítóhoz köszöntenek be, hála fejében a konfirmációi tanításokért. A megmaradó készletet gondosan elteszik, mert húsvét reggelén múlhatatlanul eljön mindenki előtt bevallott szeretője az ünnepet felköszönteni, amikor a leány a legszebb tojásokkal szokott kedveskedni. (…) A piros tojás írása a leányoknál nagy események, főleg a választottnak szánt tojásokon az emblematikus jegyek: két egybecsatolt szív, csókolódzó galambok, összefogott két kéz stb. nem szoktak hiányozni, s ha valamelyiket szerelmi bú vagy kétkedés gyötri, annak átnyilazott szívvel, szomorú fűzfával stb. ad kinyomatot; az így epekedő szerelmes tojásírási műtétét nem egyszer kíséri ezen s más hasonló énekkel:

Itt van húsvét szép ünnepe;
De szívemnek nincs öröme.
Eltávoztak a hűtlenek;
Uram Isten verd meg őket!
Gyászvirágot írok erre,
Talán hívebb lesz a lelke,
Aki minap megesküdött:
Velem tartja az esküvőt.“

Az összegyűjtött, ma is írt minták között azonban, nem találjuk az Orbán Balázs által említetteket.

Balázs Márton A Székely Nemzeti Múzeum Értesítőjének 1902-es számában megjelent A Háromszék vármegyei húsvéti írott tojásokról és népszokásokról című tanulmányában néhány hétfalusi tojásmintát is közöl. Ezek általában virágmintásak, és a tojásfelület két, illetve nyolc mezőre osztott.

A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítőjében, 1905-ben megjelent Beluleszko Sándor tanulmányából idézünk: “a tojásírás legszebb kifejlettségében nem a színmagyarság középpontjában, a Nagy Alföldön dívik, hanem inkább a perifériákon, ahol a magyarság más nemzetiségekkel érintkezik. (…) Ha aztán a szorosabb értelemben vett magyarországi piros tojásokat az erdélyiekkel hasonlítjuk össze, utóbbiakat fogjuk szebbeknek ítélni. Az erdélyi csángó-magyar és székely tojások a legszebbek.” 

Ebben az értesítőben öt hétfalusi mintát találtunk: gereblyés, szegfüves, gyöngyvirágos, cserelapis és szarvas-bogárka.

Malonyay Dezső A magyar nép művészete című munkája második kötetének mintákat tartalmazó színes mellékletében hétfalusi tojásmintákat is közöl. Ezek is többnyire virágminták és nagyrészük a Balázs Márton gyűjteményében is előfordul.

A minták megnevezése alapján a következőknél hétfalusi eredetre gondolhatunk: boldogszíves, szomorú szíves, kígyós, eves (dészűs), kisasszonycsercse (fülbevaló), fűzágas.

Dr. Györffy István Hímes tojások című tanulmányában a következőket írja: “A magyar nép hímes tojásait az ízléses egyszerűség jellemzi. Nem kedveli a tarka, sokszínű tojásokat. A mintázott egyszínűek közül leginkább a pirosat kedveli; a barna, fekete, kék ritkán fordul elő. Legszebb mintázatokat készítenek a hétfalusi csángók (Brassó megye) és a székelyek.”

A minta melléklet Molnár Viktor államtitkár gyűjtéséből származik. A rajzgyűjtemény legértékesebb része a hétfalusi csángók hímes tojás anyaga. Hat táblán ötven tojásmintát találunk.

Seres András Barcasági magyar népköltészet és népszokások című művében ötven barcasági mintát közöl, ebből tizenöt hétfalusi, főleg pürkereci. Szerintem ez azzal magyarázható, hogy itt maradt fenn megszakítás nélkül a tojásírás hagyománya. Napjainkban is családi hagyományként adják át gyermekeknek a tojásírást és ugyanabban a családban több nemzedék műveli.

1991-ben sikerült Négyfaluban is feleleveníteni ezt a népszokást, bár a jelentése részben megváltozott.

A Zajzoni Rab István Középiskola minden évben lehetőséget biztosít tojásíró tanfolyam szervezésére, s itt Négyfalu érdeklődő diákjai megtanulhatják a tojásírás és festés módját. A széles közönség pedig minden tanfolyam végén kiállításon tekintheti meg a szebbnél-szebb írott tojásokat. A legeredményesebb a 2000-ben megtartott kiállítás volt, amelyen 64 kiállító vett részt, elemi iskolás tanulóktól a felnőttekig.

• kondély (íróka)