Apáca

*

*         *

Felhők nehezedtek a hegyekre. Sűrű, fekete fellegek. A pár napja zuhogó esőtől még a legkisebb domb teteje sem látszott. Az alig derengő hajnalt füst fogadta. Szürkén gomolyogva, elfojtva égett a falu. A Szőlőponk^[1] alatt elmenni készülődtek a tatárok. Sokat nem zsákmányolhattak. Sem élő emberrel, állattal, de még kincsekkel sem találkozhattak. Mindenki elmenekült valahová féltett holmijával. Nemcsak az esőtől mogorván szedelőzködtek. Itt nem volt semmi, ideje továbbállni. Szedték a sátorfákat, cipelték a nehéz ládákat, szerszámozták a lovakat, s akkor – a sűrű fellegeket megtörő hajnalpír halvány sugarára – megszólalt a kakas. Hangja élesen hasította át a sötétséget újra és újra. A nádasból jött. Fegyverbe! – hangzott a parancs, s a rettent had megindult a sások közé. Amint közel értek, derengett csak fel a sötét köd homályából a nádas rejtekében megbúvó Feketevár^[2]. Vad mészárlás és rablás követte a kakas árulását, s a falu lakosságából alig maradt hírmondó. Lassan csendesedett el a dúlás, s vonult el a roppant sereg Apáca alól. Tartósan szitáló eső mosta a kormos romokat, és a vár felett, a Hegyparagán, az életben maradtak villához kötözve végezték ki az áruló kakast.

*

*         *

A falu első írásos említése 1460-ból való, ekkor adományozta Mátyás király a törcsvári uradalomhoz tartozó települést a szentgyörgyi és bölöni nemeseknek.

Ám Szeli József barcasági krónikája^[3] szerint Nagy Lajos király akkor alapította Apácát, amikor a Brassó mellett fekvő Hétfaluba székely határőröket rendelt. Az apácai székely határőrök építhették fagerendákból az Olt mocsaras vidékén az első palánkvárat, majd a XV–XVI. században erősíthették meg ezt kővel, amikor a Déli-Kárpátok szorosain betörő török támadások egyre gyakoribbá váltak.

A falu latin és magyar neve egyértelműen utal az itt lévő apácakolostorra. Orbán Balázs szerint „Az itt leirt zömtoronytól északra egy Remetének nevezett völgyecske nyomul be az apáczai erdőségek közé; e völgy torkolatjának baloldali előhegyén 30 évvel ezelőtt terjedelmes épitkezésnek alapjai látszottak, a melyek kiszedetvén, elhordattak; a hagyomány azt tartja, hogy ott előbb egy szentéletű remete épitett kis imolát, miről a völgy neve is eredett. A remete imolája helyébe később nagy templom és zárda épült, melyben oly barátok laktak, kik Jeruzsálembe mentek harczolni.”

Ha ez igaz, akkor a kolostor valamelyik lovagrendé lehetett.

Templomáról 1427-ből van adat, s a középkori katolikus hívek a brassói reformáció hatására mind lutheránussá lettek.

1531-ben Háportoni Forró Mátyás gyulafehérvári kanonokot és testvéreit iktatták be Apáca birtokába Szapolyai János utasítására. A XVII. században többször pestisjárvány söpört végig a falun.

1625. június 10-én itt született Erdély nagy pedagógusa, a hazai művelődés, tu­do­má­nyos­ság és nevelésügy úttörője, filozófiai író és református teológus, Apáczai Csere János. S miután 1653 nyarán hazatért holland szellemi műveltségével, Magyar Encyclo­pa­edi­á­já­val Gyulafehérvárra tanároskodni, szülőfaluját 1658. augusztus 21-én tatárok égették fel. Csere János sorsa is követte Apácát. Hatalmas sodrású lázas tevékenységét 34 éves korában tüdőbaj szakította félbe, 1659 szilveszterén zárult földi élete. Ma a szülőháza helyén álló házat emléktábla díszíti: „Soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd – E ház helyén állott Apáczai Csere János (1625–1659) szülőháza. Megjelölte Apáca emlékező közössége 2000-ben, születésének 375-ik évfordulóján.” A templomudvaron tájház állít emléket Apáczainak, a szemközti Oktatóközpontban pedig állandó tárlat foglalja egybe a nagy humanistáról szóló képzőművészeti alkotásokat.

Miután az apácai Feketevárat még egyszer, utoljára kijavították, Orbán Balázs még olvashatta feliratait: „Északkeleti oldalán ez olvasható: «Soli Deo Laus et Gloria.^[4]» Keleti oldalán legfelül 1658. évszám, alatta Hoc opus fieri fecerunt cementarii cigraenses Jakobus Sombori, Georg Török, Petrus Szabó. Alább «Fide sed cui vide^[5]» s más ilyszerű erkölcsi mondatok. Délkeleti oldalán ezen igen fontos felirat van: «Tempore Judicis Apa (Apaciensis) Joannis Gáspár cives Valentinus Kiis, Georg. Czere, Stef. Kispál, Joan. László Rec. tor. Sch. Martinus p. Csern. Apafalvi.» GONDVISELŐ SZABÓ PÉTER, BIRÓ JÁNOS. […] Ugyanezen oldalon van durva fresco festményben egy fővel lefelé forditott ember és egy korsó, a mi alkalmasint az épitő mesternek azon bátorságát jelképezi, hogy a tetőzeten csüngve ürité ki a szerencse és áldomás poharát, mit némely merész toronyépitő most is megtesz.”

A vízivár^[6] pusztulásáról nincs adat, miután megszűnt katonai objektum lenni, maradványait házak építésére használták. A jelenleg látható egyetlen védőmű egy szabályos ötszög alakú ó-olasz típusú ágyúbástya maradványa, amelyet sok helyen toronyként^[7] tűntetnek fel (45,9588° É; 25,5357° K; 470 m).

A régi templom 1794-ben a faluval együtt tűzvész áldozata lett. 1804-ben új templomot (45,9524° É; 25,5307° K; 482 m) építettek megtartva az egykori védőfalat, ám a gyilokjárót lebontották. A templomot övező, kb. 2,5 m magas bevakolt kerítőfalat kívülről támpillérek erősítik. Hogy templomerőd lehetett egykoron Apácán, bizonyítja az a tény is, hogy a templom tornyát az egyik bástyából képezték ki, így nincs összeépítve a templommal.

A falut 1822-ben és 1866-ban is tűzvész pusztította. 1831-ben kolerajárvány, 1802-ben, 1806-ban és 1838-ban földrengés söpört végig Apácán.

1893. július 29-én itt született Bartalis János költő, egyházi felügyelő. A szabad vers egyik első magyar művelője Hosszúfaluban, Kolozsváron és Budapesten tanult. A Helikon tagjaként vált elismerések övezte híres költővé, hogy aztán 1976. december 18-án Apáczaitól nem messze pihenjen meg a Házsongárdi temetőben.

Apáca központjában, a templom mellett álló iskola előtere állít emléket a falu e két híres szülöttjének. Apáczaira szobor, Bartalisra kopjafa és márványtábla emlékezik (45,9527° É; 25,5310° K; 487 m). A szokás szerint a templom után itt tiszteleg másodszor a kakaslövő sereg húsvét vasárnapján.

A konfirmálás előtt álló fiúk minden évben, a farsang utáni héten hat legényt választanak ki maguk közül. Vezetőjük az első legény, a legmagasabb a cigánypap. A másik négy felügyelete alatt zajlik le a kakaslövés.

Hetente több próbát is tartanak a seregnek, a 6–12 éves vitézeknek, miközben az apák szövegkönyvvel a kezükben felügyelik a próbákat.

Húsvét vasárnapján, az istentisztelet után a gyerekek menete az első legény házától indul. A legények fekete nadrágba, piros mellénybe öltöznek, oldalukon kard, arcukon festett bajusz. A vitézek fekete mellényben és zöld kalapban masíroznak, vállukon nyílpuska. A menetet a fúvószenekar vezeti, mögöttük az abban az évben konfirmált, felnőtté avatott fiúk, fejük fölé emelve a festett, kakas-célpontos tábla. A lányok népviseletben vonulnak énekelve a falu főutcáján. A sereg lehajtott fővel tiszteleg a templom és az iskola előtt, majd szép időben a falu határába, a Hegyparagára, eső esetén pedig a kultúrházba vonulnak, ahol elkezdődik a szertartás.

A hat legény törvényt ül, kettő vádolja, egy védi az áruló kakast, a negyedik kimondja a halálos ítéletet, az ötödik búcsúztat, a cigánypap pedig rímekbe szedett éneklő gyászbeszédet mond. Ezután minden legény és vitéz nyílpuskával háromszor meglövi a kakast ábrázoló céltáblát. A kivégzés után nagy lakomát, este pedig bált csapnak.

Orbán Balázs nem írta le az apácai kakaslövés szokását, így valószínű ez még nem létezett a XIX. században, Hétfaluban viszont részletesen ecsetelte a kakasütést, és a barcasági szászoknál is igen elterjedt volt ez a szertartás. Az 1970-es évek elején Zsizsik Jenő iskolaigazgató kezdte feleleveníteni a szokást, így Seres András már élő hagyománykény írta le^[8]. Az iskola előtti főhajtás Zsizsik Jenőnek is szól.

Érdekes Apáca nyelvjárása is. A kutatók egyértelműen nyelvjárási szigetről beszélnek, sőt komoly eltérés figyelhető meg az Alszeg és Felszeg tájszavaiban, kiejtésében. Az egyik falurész „ë”-ző, a másik „ő”-ző kiejtéssel beszél.

Élő kopjafás evangélikus temetője egyedülálló Erdélyben – mind a mai napig a sírokra kopjafákat állítanak.

Érdemes felkeresni Apácát a farsangtemetéskor, vagy húsvét vasárnapján, és megtekinteni a kakaslövés szokását, a ma már komoly szerepkörrel rendelkező falusi ünnepet, megnézni a híres írott tojásokat, vagy aki kirándulni vágyik, felkeresheti a mintegy 400 m járathosszúságú, labirintusszerű Tolvajos cseppkőbarlangot^[9] (45,9900° É; 25,4706° K; 726 m), ha már a Nagy­kő­patak völgyében található, korábban Hiúzliknak nevezett, 1974-ben feltárt Apáczai Csere János barlang feltelt törmelékkel. Aki pedig még távolabbra is elmerészkedik, az Ürmösi Tepén^[10], a Mihálykőn, valamint a Rákosi Tepén^[11] őskori és középkori várakat, áldozóhelyeket találhat, vagy meglátogathatja az alsórákosi^[12] híres kialudt vulkánt, a bazaltorgonát és a Smaragd-tavat^[13]. Apácáról, az Olt hídján átmenve, pedig már Székelyföld váltja fel a Barcaságot.

Kovács Lehel István: Térben és időben… Barangolás a Barcaságon
Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, Négyfalu, 2017.
ISBN 978-973-0-25878-3

_____________________________________________

^[1] Ponk: halom, hegyhát kiemelkedő dombja fn [Föld.]. Egykoron a falu a Szőlőponk helyén állt.

^[2] A Feketehalmi várhoz hasonlóan az apácai várat is Feketevárnak hívták.

^[3] A barcai magyarságnak rövid történeti rajza, 1763.

^[4] Egyedül Istené a dicséret és a dicsőség.

^[5] Bízzál, de nézd meg jól, kiben!

^[6] Olyan síkvidéki vár, amelyet valamilyen vízfolyással (jelen esetben az Olt) vagy állóvízzel teljesen körbevettek.

^[7] „Az apácai öregtorony.”

^[8] Seres András: Barcasági magyar népköltészet és népszokások, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984.

^[9] Peştera Bârlogul Ursului, Peştera Tolvajos, Peştera din faţa Scocinei vagy Peştera Hoţului de la Apaţa.

^[10] Tepő, Töpe, Tepej, Tipia Ormenișului. Neve valószínűleg besenyő eredetű, tepe ugyanis török nyelveken hegyet jelent.

^[11] Tipia Racoșului.

^[12] Racoș, Ratsch, Ruekesch.

^[13] Lacul de Smarald, Lacul Brazi.