Csernátfalu

Csernátfalu, Szent Mihály falva, Villa Sancti Michaelis, Zernendorf, Cernatu ma Négyfalu municípium része, 1950-ig község Brassótól 8,5 km-re délkeletre. A II. világháború kitörésekor 2532-en lakták, közülük 1873 magyar és 575 román anyanyelvű. A reformáció előtti Hétfalu anyaegyháza volt. Piacterén, amely ma Négyfalu főtere, egykor híres vásárokat rendeztek, s ha valakinek kedve támadt egy vasárnapi sétára, vendéglők és cukrászdák sora várta a Bretteren[1].

*

*         *

Füstölgő fáklyák kormozták be a még makulátlanul új falakat, s a hatalmas tölgyfaasztalt körülülő mesterek izgatottan várták, hogy a céhmester felbontsa a kormányzó levelét. Azt sejtették, hogy a cenki vár maradványaiból nemrég felépült bástyájukról lesz szó benne, de amint a vérvörös viaszpecsét darabokra törve lehullott az asztalra, s a céhmester kigöngyölte a pergament, az aranyművesek megdöbbenve hallgatták, hogy fontos feladatot kaptak. Sokáig tanulmányozták a vékony hártyára írt sorokat, majd külön céhtanácsokon még hosszabb ideig beszélgettek és terveztek. Díszítőelemek, minták, betűtípusok, szobrocskák rajzolásába kezdtek, majd végre elkészült a terv. Igen – valami ilyensmire gondolhatott a kormányzó. Egy páratlan remekmű – igazán méltó arra, hogy Hunyadi János megajándékozza vele Szent Mihály falvát a hétfalusi csángók törökök elleni harcban tanúsított vitézségéért. A gondos előkészületek után, egy ködös hajnalon, végre felizzott a kemence tüze, s az ötvösök elkezdtek formát adni a rajzoknak. Ezüst olvasztása és öntése, aranyozás, zománcozás következett sorra, s mikor pár hét múlva a céhmester először fogta kezébe a kész kelyhet, nagy elégtétellel nyugtázhatta: valóban egy remekmű született – mindenkibe belefojtja a szót, aki csak egyszer meglátja. A kis gótikus kehely ezüstből készült, és mind kívül, mind belül dúsan aranyozták. A collstock[2] tanúsága szerint magassága 20 cm, kupakosara 9 cm átmérőjű, talapzata pedig 11,5 cm széles. Hatkaréjos talapzatát áttört párta köríti, a mezők simák, egyet kivéve, amelyen egy térdelő szerzetes – Aquinói Szent Tamás – alakja látszik, ki áhítattal tekint a felette lebegő, dicsfényben úszó kehelyre és ostyára. A szár hatoldalú, a nódus felé kiszélesedik, a kupakehely felé viszont megint elvékonyodik, mindvégig megőrizve hatszögű profilját. A szárat alul vésett dísz takarja, felül, az elvékonyodott hatszögön fekete zománcos, majuskel[3] stílusú, írás látható kacskaringós menetben: INRI | LUCAS | MAR | CUS MA | TIAS IOH | ANNES. A nódus dísze a legszebb. A hatszögű díszletcsoport mindenike egy-egy gótikus ablakocskát formál, az ablak felett keresztvirágban végződő csúcsmű, lőréssel és falvéddel ellátva. Az ablakokat három tornyocskával ékített oldaltám választja el. A gótikus ablakok mögött fülkék találhatók, a fülkékben szobrocskák: Jézus a kereszten, a négy evangélista, valamint Mária a kereszt alatt. A kupakosár alsó részét reneszánsz ízlésű vésett dísz borítja: egymásba fonódó leveles ágakon madarak és virágok. A növénydísz igen finom metszésű, a sodronyzománcozás színpompás, a pártakoszorú liliomfonadék. Elégedetten forgatta kezében a céhmester a kis csodát, s gondolataiban már ott látta magát térdepelni Hunyadi János előtt, amint átnyújtja neki a kelyhet, hogy a kormányzó továbbadhassa hálája jeléül szeretett csángóinak.

*

*         *

Csernátfalu első írásos említése 1366-ból származik, s vegyesen emlegették hol Charnadfaluaként, hol pedig Zentmihálfalvaként. A névhasználat rejtélyét egyértelműen csak Mátyás királynak egy 1460-ban kelt adománylevele tisztázza: „Zent Mihályfalva, másként Tharnatfalu”. Hunyadi János 1440-ben szabályozta a dézsmát, tehát a gótikus stílusban épült temp­lom már régebb állott. Min­den gazda 5 pengő krajcárt volt kö­te­les fizetni é­ven­te a csernátfalusi papnak. 1445 körül Tatrang, Zajzon és Pürkerec leváltak az anyaegyházról, s közel száz évre rá Hosszúfalu is.

Az 1421-, 1432-, 1438-as török dúlások után Hunyadi János kelyhet adományozott Csernátfalunak. 1498-ban II. Ulászló Törcsvárt és a teljes hozzá tartozó do­mí­ni­u­mot Brassó városának adta zálogba.

1542–1544 között Hétfalu magyarsága evangélikus-lutheránus hit­re tért át, s János Zsigmond fejedelem 1561-ben kelt okmánya már csak Csernátfalut említ, a Szent Mihály falva elnevezés megszűnt a katolikus világgal. Honterus 1544-ben kelt jegyzőkönyvei tanúskodnak arról, hogy a faluban nemcsak templom, de már iskola is működött! Az adat szerint Csernátfalu, Türkös és Bács­falu lakossága 101 család volt, Csernátfalu lelkésze minden családfőtől az egyházi tized felét, azaz 10 aszpert kapott, a másik fél a törcsvári várnagyot illette. Az egyház tu­laj­do­ná­ban volt 15 hold szántóföld és egy kaszáló. Az is­ko­la­mes­ter minden családtól évi 4 aszpert, egy kenyeret vagy helyette egy dénárt ka­pott.

Az 1718–1719-es nagy pestisjárván 400 halottat hagyott maga után.

1777–1778-ban 1393 forint és 45 krajcár költséggel, Máthé Márton papsága idején új templomot építettek Csernátfaluban (45,6175° É; 25,6875° K; 631 m), a ré­gi­ből csak az ol­tár talapzata maradt meg, melyen évszám is szerepelt: „Anno Domini 1542”. A szószéket Pap János és Fejér Ilona készítette 1780-ban, felújították 1803-ban. 1795. június 21-én valaki felgyújtotta Péter István csűrjét, amitől a papilak, az iskola, a tanítói lak és 107 ház leégett. 1796-ban egy nagy kőházat építettek papilaknak. 1802. október 26-án délután 1 órakor nagy földrengés rázta meg Csernátfalut, s a rongálódásokat csak 1823-ban tudták kijavítani.

1845-től kezdődően a csernátfalusi iskolának két rektora volt.

1848. október 27-én fogarasi román népfelkelők törtek Csernátfalura, és a mezőn lévő halmok mellett, két kard alatt erőszakkal a császár hűségére eskették fel a férfilakosságot. Az események a Véres karácsonyba torkolltak, amelynek 5 csernátfalusi áldozata volt.

59 csernátfalusi honvédje volt a 126/140. hétfalusi honvéd zászlóaljnak, akik közül 28-an hősi halált haltak.

1865-ben a falusiak közmunkája révén felépült az új iskola és tanítói lakás.

Az orgonát Lukács János és Simon Ilona ajándékozta 1871-ben.

1881-ben lebontották a papilakot és 2450 forint költségen újat építettek.

1891-ben az EMKE Csernátfalu főterén emlékművet állított a Véres karácsony 51 csángó áldozatának, az emlékművet 1926 vízkeresztjén a románok ökrökkel lehúzatták, pár hónap múlva pedig a magyarok a hosszúfalu-alszegi temetőbe menekítették.

1893-ban lebontották a régi, 28 m magas, falábakon álló tornyot, és 1895-ben új, 36 m magas kőtornyot építettek, amelyre a gombot 1895. június 12-én helyezték fel. A régi torony két harangját (az „Isten dicsőségére Csernátf. Türkösi és Bács f. eccl. Önt 1722” feliratú 200 kg-ost, valamint a 1855-ös 100 kg-ost) beolvasztották, és két új – egy 400 kg-os és egy 210 kg-os – harangot öntöttek, amelyekkel először 1895. július 19-én délben harangoztak. 1893-ban Sipos Jánosné Bereczki Anna kezdeményezésére deszkával fedték le a faluba érve Falu vizének nevezett Kotyor patakát, így jött létre a Vásár utca járdája, a Bretter, amely hamarosan a társadalmi élet központja lett. Ugyanő 1906-ban 1000 koronát adományozott egy új oltárra és oltárképre.

Az egyházi, oktatási központ mellett Csernátfalu egykor Hétfalu kereskedelmi központjának számított. Piacterén és a Vásár utcában, már nagyon régi időktől kezdve hetivásárokat szerveztek, azonban Brassó igája alá kerülve, ez a szokásjog is eltörlődött, mert a csernátfalusi vásárok komoly versenytársai voltak a brassóiaknak. Nem kevés munkával és utánjárással 1842. április 1-jén kiadott 1.372. sz. okiratával maga V. Ferdinánd császár engedélyezte ismét a hetivásárokat, az országos vásárok megtartását pedig a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium engedélyezte 1886. november 5-én kiadott 56.914 sz. rendeletével.

Az országos (kirakó- és állat-) vásárok május 3-án és szeptember 20-án voltak. A hetivásárokat hétfőn, illetőleg ha ez ünnepnap volt, akkor kedden tartották.

A Piactéren már a XIX. század közepén ruha-, vas-, talp-, bőr-, fűszer-, élelmiszerüzlet, kocsma, gyógyszertár, mészárszék, borbély- és szabóműhely állott, s miután Orbán Balázs számba vette ezeket, kijelentette, hogy „Csernátfalu a várossá létel minden elemeivel fel van ruházva.”

A különféle árukat mindig azonos helyen rakták ki, hogy ne kelljen sokat keresniük a vásárlóknak. Így például a volt Köpe-féle fűrésztelep kapuja előtt vaskorláttal körülvett baromvásár állt, a Vásár utca és a Hátulsó utca találkozásánál hízott sertést, vágni való borjút árultak. Itt állt a Papp-féle Sörkert is, ahol az eladott állatra jókívánságok közepette áldomást ittak.

A Vásár utca jobb oldalán a szekér nélküli zöldségesek rakták ki árujukat, akik majorságot is árultak, vagy vékával mért zabot, búzát. Mellettük a fazekasok portékája volt, majd a pürkereci meszes és a székelyföldi deszkás szekerek következtek. A patakon túl, a sarkon, egy-két hermányi szász lenmag-olajat kínált megvételre, valamint lenmag-pogácsát árult borjuk, malacok etetésére.

A zsindellyel, létrákkal, faedényekkel, gereblyékkel, favillákkal megrakott szekerek a Vásár utca bal oldalán álltak. Ugyanitt helyezkedett el a zöldséges szekerek vég nélküli sora is. Pürkereci asszonyok hétfalusi szedettest hoztak. Mellettük ütötték fel sátraikat a szabók, szűcsök. Egy-egy székely asszony ecetes borvizet kínált csészében hűsítőként. A tehén- vagy bivalytejből készített verttejet dézsából árulták.

Hatalmas zsibongás volt a mai polgármesteri hivatal előtt is. Itt a román asszonyok ruhaposztót, csergét, gyapjúterítőket árultak, vagy éppen déligyümölcsöket kínáltak a bolgár-szegiek. Mások túrófélékkel, sóshallal vonzották a vásárlókat. A Szőcs-féle pékség előtt friss kenyeret árultak, vagy kockára vágott lépes mézzel kedveskedtek a gyerekeknek. Velük szemben foglaltak helyet az édesség-kereskedők és a hétfalusi cigányok is, akik gombákkal, seprűkkel kereskedtek. Szokott lenni vándorköszörűs és olyan jövendőmondó is, akinek dobozából papagáj húzta ki a jósoltató jövőjét leíró cédulácskát.

Az országos vásárokról nem hiányzott a ringlispíl, az ifjak kedvenc szórakozása, s a mulatozás, nótázás sem.

A két világégéskor Csernátfalu fejlődése is megtorpant. Az I. világháborúban 39 csernátfalusi harcolt, akik közül 22-en haltak hősi halált.

1910-re már a vásárok forgalma csökkent, mert a közúti vasút kiterjesztésének következtében a lakosság Brassóba ment vásárolni.

A modernizálódással így múltak el, számolódtak fel a híres csernátfalusi vásárok, a kehely pedig jó fél évezred után is dicséri a brassói ötvösök tudását, s amikor egybeforr ajkunkkal az Úr szent vacsoráján, örök tisztelettel gondolunk őseink vitézségére, amely kivívta a nagy Hunyadi háláját.

Kovács Lehel István: Térben és időben… Barangolás a Barcaságon
Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, Négyfalu, 2017.
ISBN 978-973-0-25878-3

_____________________________________________

[1] A Kotyor vízét előbb deszkával, majd betonlapokkal fedték le, s így járdát alakítottak ki.

[2] Collstock: mérővessző, méteres.

[3] Majuskel: nagybetűs írás.

Galéria

Tevékenységek

Programok

Szellemi örökség

Helyi termékek

Makramé termékek

Makramé ékszerek és díszek készítésével foglalkozom már több mint 20 éve....

Olvass tovább

Javaslataink ha felénk jár útad

Hostel Zozo House

Igazi oázis a nagyvárosi forgatagban, otthonias hangulatot és kiváló ...

Olvass tovább
Pilvax vendéglő

Brassó központjában várja vendégeit magyar, illetve erdélyi konyha különleges ízvilágával. Reggelit, ebédet, vac...

Olvass tovább
Idegenvezető

Simon Attila - Gyula, 38 éves, aki azt vallja, hogy "A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvas...

Olvass tovább