Tatrang

*

*         *

– Lⁱégy átkozott Bacs^uó Anna! Átkozott! Átkozott! – vijjogtak a súlyos szavak, s megannyi visszhangba verődve szétszóródtak a falu utcáin.

Szép csángó leány volt ez a Bacsó Anna, de apja akarata ellenére ment férjhez egy juhászhoz, aki a Csukás füves oldalain legeltette állatait.

Engedetlenségéért, az apja kérésére a siska^[1] megátkozta, hogy csak akkor láthassa férjeurát, amikor az néhanapján lejön a havasról. Ő nem mehet soha fel a Csukásra, hogy merëndét^[2] vihessen szerelmének.

Bacsó Anna egy ideig viselte az átkot, aztán egy vasárnap reggel vakmerő tettre határozta el magát. Felvette legszebb ruháját, tele jiszákot^[3] dobott a vállára, és elindult a havas felé. Akivel találkozott, mindenki óvta, intette, mert az átkot jól ismerték az emberek. Nem hallgatott senkire, konokul ment tovább. Alig hagyta el Garcsint, az ég beborult, iszonyatos vihar készült. Ósáncnál egy ^üő^jszembër^[4] állította meg: „Tiérj vi^jssza, Bacs^uó Anna, mert sohasem láthatod meg uradat!”

Szörnyű vihar tört ki, de Bacsó Anna ment tovább a Csukásra. Esővel, széllel dacolva, tépett ruhákban hagyta el a Babarunkát^[5], s került egyre közelebb az urához. Már csak lépések választották el az ësztënától^[6], mikor villám csapott alá, s hatalmasat dördült az ég. Még el sem ült az ijesztő dörgés visszhangja, máris ragyogó napsütés töltötte be a világot. Mintegy varázsütésre szűnt meg a vihar, s éledt fel a természet, csak Bacsó Anna nem volt sehol. Helyében egy új szikla emelkedett.

Furulyázva bámulta meg a soha nem látott sziklát Bacsó Anna férje, s elámult azon, hogy a kő felesége alakját mintázza. Szívét elfogta a vágyakozás, leheveredett a szikla lábához, s egy kesergő nótát kezdett furulyázni. Mit tudta szegény, hogy a sziklává vált asszony még érti a szavakat, s ahogy vége lett a dalnak, a női szemeket rejtő szikla oldalából, megeredtek a könnyek. Olyan erősen, hogy dübörgő patakként szálltak alá a völgybe. S az új pataknak Tatrang lett a neve. Később összegyűjtötte a Babarunka forrásait, folyóvá duzzadt, hogy életvizet adjon a hétfalusi csángóknak. S azóta, ha Bacsó Anna bánatosabb, a folyó megárad, ha elfárad a sírásban, a víz is elapad, de sohasem apad el egészen, mert az emberi fájdalom sem apad el soha…

*

*         *

Tatrang 1427-ben Tatrang néven jelentkezik, 1484-ben That­rang, 1500-ban Tat­rang­fal­va, 1552-ben Tathranl, de előfordult Tatrangh és Tat­rangk alakban is. A falu a nevét a folyóról kapta, amely a szászok területeit határolja el a hétfalusi csángók, s a velük egy térségbe tartozó Bodola, Nyén és Márkos területeitől. Az 50 km hosszú folyó sebesen vágtat Bikfalváig, ahol a Feketeügybe ömlik.

1427-ben Tatrang a csernátfalusi Szent Mihály egyház filiája, de amikor a XV. század közepén Pürkerec anyaegyház lesz, Tatrangot is hozzácsatolják.

1484. november 4-én Báthory István erdélyi fejedelem Brassó város főbírájával közösen összehívták Tatrang és Prázsmár lakosait, hogy a medrét gyakran változtató Tatrang folyón kiszabják a határt, ekkor a folyó egy részét új mederbe terelték, hogy a tatrangiaknak is legyen vizük a malmok számára és a jószágok itatására.

Tatrang, miként az egész Hétfalu 1498-ig a Törcsvári uradalomhoz tartozott, a hét­falusi ma­gyarok ennek várjobbágyai voltak. Ekkor II. U­lász­ló király el­zá­lo­go­sí­totta Brassó városának. Ez az ideiglenesnek í­gérkező státus 150 évet tartott. 1651-ben II. Rákóczi György vég­érvényesen Brassó város hű­bé­ri birtokává tette az említett te­lepüléseket.

1513. április 10-én a tatrangiak engedélyt kaptak, és a Buska^[7] patak bal part­ján felépítették első kőtemplomukat Szűz Mária tiszteletére. A pürkereci pap havonta kétszer misézett Tatrangon, és ellátta az öregeket szentségekkel.

1529-ben és 1552-ben a moldvaiak égettek és raboltak itt. 1611-ben a törö­kök, majd a tatárok, s 1696 októberében Thököly csa­patai dúltak fel mindent.

Háromfalu – Tatrang, Zajzon, Pürkerec – lakossága idővel megszaporodott, tatrangiak elszakadtak Pürkerectől, és 1686-ban önálló egyházközséget hoztak létre. Az engedélyt Draudt György brassói főbíró hagyta jóvá, s így a tatrangi egyház „fundátora és dotátora” lett. A honterusi reformáció hatására ekkor már a Barcaság evangélikus volt.

1713-ban, 1714-ben és 1718-ban pestis pusztította Tatrangot, s 1740-ben a folyó úgy megáradt, hogy egy egész utca, s az iskolaépület is az elszabadult habok martalékává vált.

A kápolnát, melyet egy tűzvész pusztított el, 1758-ban kezdték újraépíteni Deák György lelkészsége alatt. A régi falak felhasználásával kibővítették a templomot, s 1761-ben toronnyal is ellátták (45,6415° É; 25,7560° K; 657 m).

A templomépítés igencsak körülményesnek bizonyult. Gloss Péter brassói pap a templomépítési engedélyt addig halasztgatta, s addig várta a különböző jelentéseket, felméréseket Tatrangból, míg 1758. június 20-án a gonosz kéz által szított tűzvész a falu felét, a templomot, haranglábat, papilakot és iskolát elhamvasztotta. Így mindent újra kellett építeni. Az építkezésre igen sokat áldozott Csabai-Szász Mihály, aki a stukatúrt is maga költségén csináltatta meg. Deák György lelkész a templomavatón kiemelte: „Dicsőítsd meg Úristen, a Te nevedet e szent házban, mely néked építtetett. Oltalmazd meg azt, hogy dögletes tudomány és feslett erkölcs meg ne undokítsa, se semmi veszély ne érje.”

A XIX. század elején több ízben is földrengés és tűzvész pusztított Tatrangon.

A pusztítás nyomai meglátszottak a templomon is, amely időközben ismét szűkössé vált. Így elhatározták, hogy Tatrangon egy új templomot fognak építeni. 1815-ben az épületet lebontották, s hozzáfogtak az új templom építéséhez, s ezt Szász György lelkész vezetésével sikeresen be is fejezték. Az 1821. július 2-án felszentelt díszes templom ma is áll. A templom belsejének hossza 24 m, szélessége 12 m, a torony magassága pedig 38 m.

1810-ben építették fel a Miesselbach-kastélyt (45,6505° É; 25,7566° K; 649 m). A klasszicista stílusban épült kétemeletes, a homlokzatán órával, a tetőzeten tornyocskákkal ellátott palota meghódíthatatlan várnak tűnik még ma is, bár meglátszanak rajta az elmúlás nyomai, s senki nem lakja.

Az 1848–49-es szabadságharc ideje alatt 134 tatrangi magyar vett részt a barcasági harcokban.

1886. szeptember 25-én itt született Tatrangi Pál András (meghalt: Brassó, 1971. december 21.) költő, novellista, iskolaigazgató. 1942-ben A csángó expressz című karcolatával megnyerte a temesvári Déli Hírlap irodalmi pályázatát.

1892. május 9-én Tatrangon született Fóris István, aki a Román Kommunista Párt főtitkára lett 1940-ben. Az édesapjának tégla és cserépgyára volt a faluban.

Szintén 1892-ben nyitotta meg itt Votsch Ottó az Őrangyal gyógyszertárát, amelyből az első hétfalusi szikvízgyár fejlődött ki. Tatrangnak borvize is van, amely azonos a hegy túloldalán felfakadó zajzoni borvizekkel.

Az általa kikísérletezett Tatrangi Ibolyka Kristály limonádé a múlt századelő közkedvelt terméke volt. A számos lapban megjelent korabeli reklám szerint gyomorbajoknál, vese és májbántalmaknál, általános gyengeségnél nélkülözhetetlen gyógyszer volt. A havasi málnából, olaszországi narancsból és citromból készült üdítő ital még az alkohol ellen is jó hatást fejtett ki.

1903-ban innen indult első afrikai útjára Kittenberger Kálmán (Léva, 1881. október 10. – Nagymaros, 1958. január 4.) Afrika-kutató, zoológus, vadászíró, aki egy évig volt tatrangi tanítómester.

1919. január 17-én, Tatrangon született Mezei Sándor agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, iskolaszervező pedagógus.

1924. február 9-én itt született Tompa István közgazdász, politikus és író.

Az itt élő magyarság méltón kivette részét első és második világháborúból is.

A XX. század közepén nőtte ki magát a tatrangi vásár. Itt marhapiac volt. A hétfalusi gazdák jó lovakkal, hízott szarvasmarhákkal jeleskedtek. Sokan foglalkoztak bel­lér­ke­dés­sel^[8] is. A vevő megkötött kerekű szekérbe fogta a lovat, és nyargaltatta, és az oldalát megcsípve nézte meg, hogy rúg-e. Így próbálta ki az állat tulajdonságait. E piac hagyományaira épülve lett A tatrangi autópiac az ország egyik legnagyobb piaca (45,6427° É; 25,7480° K; 659 m). A helyi Polgármesteri Hivatal hozta létre 1990-ben.

1971-ben gátat kezdtek építeni a Tatrang folyóra Ósáncnál (45,5669° É; 25,7698° K; 805 m). Ezt 1975-ben adták át, 45 m magas, 709 m hosszú. Mögötte jött létre a 148 hektáros, 18,3 millió köbméter űrtartalmú mesterséges tó, amely ivóvízzel látja el Négyfalut, Tatrangot, de Brassót is. A megépítéséhez a szemközti domboldalra, a Csáki-bérc alá költöztették a II. világháborús német ka­to­nai sírokat és emlékművet, melyet ma senki nem gondoz, elhanyagolt, megrongált állapota kegyeletet sért.

A tatrangi római katolikus kápolna építési munkálatai 1996-ban kezdődtek el Gajdó Zoltán türkösi plébános vezetésével. A kápolnát 1998. május 29-én szentelte fel dr. Ja­kubinyi György ér­sek Szent Veronika tiszteletére (45,6461° É; 25,7764° K; 603 m).

2014-ben, a Háromfalusi Hagyományok Ünnepén tájházat (45,6414° É; 25,7559° K; 657 m) avathattunk Tatrangon, amely emléket állít a négyfalusitól némileg különböző, inkább feketés népviseletnek, a tojásírásnak, szövésnek, bútorfestésnek és kosárfonásnak, de a pürkerecitől vagy zajzonitól eltérő fehér harisnyába járt boricának is.

Az említettek fontos téglái, építőkövei kárpát-medencei magyar kultúránknak, akárcsak a balladai homályból eredő folyó, melynek – mint a havasok szabad szülöttjének – szeszélyeit és rakoncátlanságát gátak tartják kordába, s alakítják éltető energiává…

Kovács Lehel István: Térben és időben… Barangolás a Barcaságon
Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, Négyfalu, 2017.
ISBN 978-973-0-25878-3

_____________________________________________

^[1] Siska: rontó asszony fn.

^[2] Merënde: eleség fn [Ét.] Rom.: merindă.

^[3] Jiszák: átalvető fn [Eszk.].

^{[4] Ü}Ő^jszembër: hiedelemlény, nagyhatalmú jóságos öregember fn.

^[5] Babarunca.

^[6] Ësztëna: havasi juhakol fn Rom.: stâna.

^[7] Buşca.

^[8] Bellⁱérkedⁱés: olcsón megvett sovány állat felhizlalása drágábban való eladás céljából fn [Ker.].