Türkös

*

*         *

Nagycsütörtök. Súlyos szekerek hagyták el a Bolonyai kaput, hogy a szitáló esőben még reggel megtegyék a mintegy 4 és fél mérföldes utat. A Tanácsház tornyát köd takarta, s a Kapu utca házaiban is csak itt-ott gyújtott mécsest egy-egy korán kelő. Sűrű fellegek fedték a barbakánokat, s az aranyművesek zwingere^[1] dübörögve visszhangozta a felvonóhíd láncait. A szekerek lassan gördültek a nedves köveken, majd rátértek a sáros földútra. Nemsokára az utca hajnali csendjét ismét súlyos kerekek verték fel. A négylovas, feketén csillogó Berline hintó a városkapu felé vágtatott. Ajtaján címer, alatta aranyozott betűkkel: Judex Coronensis et Districtus Barcensis^[2]. A benne ülő négy férfi fázva beszélgetett. Zord áprilisi idő. Majdnem ugyanakkor nyílt ki az Óbrassói kapu is. Egyszerű, ütött-kopott batár^[3] hagyta el rajta a Kolostor utcai jezsuita templomot. A szerzetesek sem örültek a hidegnek, némán burkolóztak fekete talárisukba^[4]. Ők is Türkösre igyekeztek. A lovak ügetve hagyták maguk mögött a Cenket, az Akasztófa-dombot, Brassó magyarok lakta negyedét, a Bolonyát, s a mokány esőtől^[5] sárossá vedlett úton vágtába kezdtek, hogy mihamarabb elérhessék Derestyét, Batkát, majd a Tömös hídján átkelve Bácsfalut. A felhők felett valahol felkelt már a Nap, mégis sötét uralta Türkös házait, melyekből még fehér füstcsíkok elegyítették a kék hegyeket, s a lovak fáradtan húzták fel a terhet a Bara dombra, amely előőrsként állt a mező és a hegyek között. Az odasereglettek közül többen tudták csak a hatalmas, festett tölgyfakeresztet leemelni a szekérről, s a távoli harangok már delet kongattak, mire beállították az ácsolt talapzatba, ráerősítették a feszületet és az írásokat, miszerint Seewald Kristóf katolikus brassói főbíró állíttatta Krisztus dicsőségére – nehogy valamilyen eretnek fejszével leüsse róla a feszületet. Nem is ártott az elővigyázatosság, mert még fel sem szentelte a misszionárius magyar jezsuita páter, s máris egy szkizmata román gyalázó szavakkal illette – ott helyben megbírságolták. Hatalmas lépést jelentett a zuhogó esőben felállított kereszt: a protestáns Barcaságon elkezdődött az ellenreformáció…

*

*         *

Földrajzilag, történelmileg és néprajzilag Türkös Hétfalu része.

Hétfalu (Siebendörfer, Septem villae, Şapte sate) gyűjtőneve annak a hét barcasági csángó-magyar falunak, amelyekbe a Barca, Olt, Feketeügy, Tatrang folyók, valamint a Kárpát-kanyar összezárt magyarokat, szászokat és románokat. Első írásos említése a később várossá egyesült három másik faluval együtt I. Lajos király 1366. május 16-án kelt adománylevele, amellyel Ztanislaw comensnek adományozza a Tömös és Tatrang folyók között „in provincia Brassoviensi” fekvő, királyi joghatóság alá tartozó Hosszúfalu, Csernátfalu, Türkös és Bácsfalu birtokait. A településrendszer jóval régebbi lehet, és egyik elmélet szerint székely határőrök csángáltak el ide, ahol kunokkal, besenyőkkel és szászokkal keveredtek. Szabad királyi státuszuk nem tartott sokáig, hisz 1498-ban II. Ulászló király a barcasági magyar falvakat elzálogosította Brassó városának.

A reformációig Csernátfaluban volt a Szent Mihály anyaegyház gótikus temploma, de a hétfalusi csángók Honterus hatására 1542–1544 között evangélikus hitre tértek át, s jó 200 évig teljesen megszűnt a katolikus vallás.

A XVIII. században a kolera és a pestis többször is megtizedelte Hétfalu lakosságát, majd a többszöri idegen pusztítás is szükségessé tette a székelyföldi betelepítéseket. Így nagyszámú római katolikus székely érkezett Hétfaluba, ennek köszönhetően 1750-ben Stäber Xavier Ferenc brassói jezsuita atya megbízást kapott az esztergomi érsektől a türkösi lelkészség megalapítására. 1751-ben Mária Terézia engedélyezte a türkösi templom felépítését és a temető kialakítását, nagycsütörtökön pedig Seewald Kristóf brassói főbíró kereszttel jelölte meg a templom helyét (45,6117° É; 25,6750° K; 669 m).

A jezsuiták az 1752. Historica Relatio-jukban^[6] feljegyezték, hogy „amint egy lutheránus szülők négyéves gyermeke bámulta a felállított keresztet s a rajta függő Jézust látta, sírni, jajgatni kezdett, anyjához futott, sírva és jajgatva panaszolta el, hogy ott Jézust felfeszítették, ismét többször visszament a kereszthez és sűrűn hullatá ártatlan könnyeit.”

1752-ben már állott a dombon az első fatemplom, s 1754-ben báró Sztoyka erdélyi püspök Türköst a jezsuitáktól elvette, saját joghatósága alá rendelte, és a brassói ferencesekre bízva Fekete Károly brassói praesidenst tette Türkös adminisztrátorává.

1766-ban a kápolna vihar áldozata lett. Szentmisét a plébánia termében végeztek 1770-ig, amikor Batthyani püspök segítségével kőtemplomot építettek Eresztevényi Ferenc plébánossága idején. A templom stílusa egyszerű, félkör alakú ablakokkal, sima plafonnal.

1804-ben újították fel Türkösön Brassó kúriáját (45,6150° É; 25,6776° K; 650 m), Orbán Balázs szerint „a durva hatalmaskodás e bűnfészke”, ahol a dézsmát szedték. Ebben az épületben jött létre 1964-ben a négyfalusi néprajzi múzeum, amelynek – bár dr. Kiss Béla és Bálint András gyűjtéseire alapozta tárlat-anyagát – 1990-ig sok köze nem volt a hétfalusi csángókhoz.

Molnár József plébános 1848-ban az addig latinul vezetett anyakönyvbe először vezette be magyarul a keresztelteket, házasultakat és elhunytakat. Ezt írta: „Éljen a Magyar Szabadság, Testvériség és Egyenlőség Szabaddá lett Hazánkban!!! Éljen az igaz Magyar!! Áldás, Béke s Egyesség a Hazafiak között!” A szabadságharc alatt 2 türkösi katolikus és 10 evangélikus vesztette ártatlanul életét. 31-en vonultak be honvédnek a 126./140. zászlóaljba, akik közül 11-en hősi halált haltak.

1860-ban a plébánián lévő iskola új otthonra lelt, a templomtól nem messze, majd végleges helyét 1885-ben foglalta el.

Az 1881 és 1893 között szolgáló Pál Kálmán plébános átalakította a templomot és hidegházat is építtetett.

1913-ban, húsvét napján, a két harang összeütődött, és a kisebbik leesett. Ekkor lebontották az addigi deszkatornyot, és új kőtornyot építettek. A munkálatokat 1914. június 22-én fejezték be. Az új szószékre Kollár Gusztáv (Nyíregyháza, 1879. március 25. – Brassó, 1970. november 17.) brassói római katolikus főgimnáziumi tanár a négy evangélistát festette. A villanyt az 1920-as években vezették be.

A templom, mely mai alakját 1931-ben nyerte el egy alapos felújítást követően, mintegy 150–200 férőhelyes, és három haranggal rendelkezik: két nagyobbal és egy ki­sebbel. Az egyik nagyobb harang felirata: „Öntette a türkösi római katolikus egyház 1908-ban”, a másiké: „A türkösi hívek adományából Szent Mihály arkangyal tiszteletére 1931”, a kis harangon pedig ez áll: „A halottak emlékére 1931”. Az 1931-ben készült harangokat Fritz Ramnutz ön­tötte Nagyszebenben.

1931 után Jézus szobra állott a főoltáron, majd a szószék lebontását követően Jézus és Mária szobra az előtér két oldalára került, az új oltárkép pedig Szent Mihály Főangyalt ábrázoló festmény lett.

1956-ban Szent Antal mellékoltárt állítottak a templomban, amelyre az ifjúság Szent Imre és Szent Teréz szobrokat készíttetett.

1987–1989 között épült a plébánia udvarán a Márton Áron nevét viselő ifjúsági ház Gajdó Zoltán (Kézdi­szász­fa­lu, 1940. január 25. – Sepsiszentgyörgy, 2013. február 8.) plébános kezdeményezésére.

1993-ban a szentélyt márványlapokkal padlózták le, új faragott oltárt, olvasóállványt és gyertyatartót készíttettek. Ekkor vezették be a gázt is.

2008-ban a teljes belsőt és a villamosságot is felújították.

A 343 m² területű, faragott mészkőre téglából épült evangélikus templomot (45,6147° É; 25,6771° K; 652 m) 1885. április 6-án, húsvét másodnapján szentelték fel, miután az egyházközség különvált Csernátfalutól. Oltárát neogótikus stílusban készítette el a hosszúfalusi fafaragászati iskola híres tanára, Kupcsay János, oltárképét pedig Mişu Popp festette. Ma udvarán található a szabadságharc, az I. és a II. világháború türkösi áldozatainak emlékműve.

Az evangélikus papilakot 1893. szeptember 14-én szentelték fel. Kertjében virágoztak azok a rózsák, amelynek szárított szirmaival Kossuth Lajos halotti párnáját töltötte Sipos Jánosné Berencki Anna, aki a nagy államférfi szemfedőjét is hímezte. Érdekes adalék, hogy a „csángók Nagyasszonnya” nem tudta időre befejezni a szemfedőt, ezért egy brassói szász hímzőnőt fogadott fel az utolsó simítások elvégzésére.

Az evangélikus iskolát 1835-ben nyitotta Geréb András tanító, ennek helyén működik ma Négyfalu önálló magyar középiskolája (45,6170° É; 25,6803° K; 640 m), amely Zajzoni Rab István csángó költő nevét viseli.

Türkös híres szülöttjei Tórthpál Dániel (1907–1936) költő és Bakó Géza (1924–1983) újságíró, szakíró.

E törökös nevű falu így zárt össze katolikusokat és evangélikusokat a történelem sodrába, hogy hétfalusi csángóként ügyeljék a havasokat, égessék a szenet, termesszék a lent és kendert, működtessék a malmokat, s a Hétforrás vizéből felfrissülve vessenek és arassanak a nagy Barca-mezőn.

Kovács Lehel István: Térben és időben… Barangolás a Barcaságon
Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, Négyfalu, 2017.
ISBN 978-973-0-25878-3

_____________________________________________

^[1] Zwinger: falszoros, szorító – középkori várak, erődítmények két kőfallal határolt területei.

^[2] Brassó és Brassó vidékének főbírája.

^[3] Batár: nagy, ormótlan, nehézkes kocsi.

^[4] A jezsuita szerzetesek viselete.

^[5] Apró szemű, sűrű, sokáig tartó eső.

^[6] Történelmi útmutató.