A barcasági csángó népviselet

Nagy volt a készülődés. Mindkét helyen. Zsongott, zsibolygott a két ház, hisz mindenütt nagy volt a rokonság. Tíz falura való. Tíz csángó-magyar falura… Hajnal óta folyamatosan jöttek a rokonok, s a jeles eseményre való tekintettel mindnyájan népviseletbe öltöztek. Csodálták is az emberek a nagy színkavalkádot, de azt is, hogy a részletektől eltekintve a ruhák összképe egységes volt. A menet a vőlegény házától indult, aki a hagyományoknak megfelelően akkor kapta meg ivándⁱékba^[1] a 3 méter hosszú, zöldre festett szekerét. Nagy kurjongatások közepette vonult a tömeg, s a gyerekek által kihelyezett vízzel és virággal telt vedrekbe helyenként pénzt dobtak. Vásáros embörök vagyunk, hallottuk van itt egy növendék, ha esszeférnénk megvögyük. – köszöntek be a menyasszonyhoz, de ott csak egy felöltöztetett seprűt nyújtottak ki. Ez nem az igazi! Majd egy idős asszony lépett ki: ez már vót. Közben a menyasszonyt és a koszorúslányokat letakarták, hogy csak a kezük látszodjon, s a vőlegénynek fel kell ismernie a kezéről menyasszonyát. Ez a valódi! Mit kérnek érte? Ez sokba kerül, erre neköm nincs pénzöm… De hát egészséges-e? Mi külsőleg lássuk, de belsőleg megfelel-e? Mintha irigy volna! Végre megegyeztek, s megköszönték a szülőknek, hogy felnevelték, majd a násznép hosszú sorban elindult a templom felé, s így mi is megcsodálhatjuk ruhakölteményeiket.

A krizbaiak népviselete a nőknél sajátosan szép. A menyecskék és a lányok leginkább a fejüket, hajukat díszítik ki, amelyet kuódába fogva viselnek, s ezt a fejük hátsó búbjára kalácsolják. Rá ősmagyar módon gyöngyfüzérekkel teleaggatott pártát tesznek. Menés közben az összeverődő gyöngyök csengnek, pengnek. A pártára sarkig leérő sokszínű szalagok vannak felvarrva. A menyecskék csepeszt hordanak, melyre hétköznap a fehér fátyol helyett színes kendőt kötnek. Az asszonyok is sajátos alakú hímzett csepeszt viselnek. Kenderből félkör vagy patkó alakú kontyot fonnak, ezt kihímzett fehér kelmével borítják be, majd a csepesz hátsó részéhez erősítik. Erre jön rá a finom szövésű fehér fátyol, amelyet a homlok fölött hátra vitt veres szalag szorít le, s melyet rendszerint hat igen szép aranyozott ezüst boglár-tűvel erősítenek a kontyhoz úgy, hogy kettő jön felül, kettő-kettő pedig oldalt. Nyáron a lányok és a menyecskék az ingre felső öltönyt nem vesznek. A menyecskék gyolcsinge csak csipke beillesztéssel és a kézelő sárga kihímzésével van díszítve. A lányok hímes inge a nyaknál, a kézelőnél és az ujj hosszában veres fejtővel, ős arabeszkekkel s más növénydísszel van kivarrva. A rokolya kék szőrkelméből készül. Rá fehér előkötény jön, amely középen díszes recékkel, szélein csipkével van ékítve. A gyolcsruhára bogláros öv jön. Télen az asszonyok és a lányok fehér bőrkozsokot öltenek az ing fölé. Sajátossága a krizbai női viseletnek, hogy templomba menetelkor a nyakra veres kendőt tesznek. A törülköző alakra szabott hosszú fehér kendő szélét és két végét igen művészien hímzik ki veres fejtővel. A férfiak öltözéke széles karimájú fekete kalap, tüszővel leszorított ingre húzott kozsok, ünnepélyesebb alkalmakkor fekete zeke és szűk fehér harisnya. A Magyarországról jött Szexty Kálmán lelkész, aki 1904–1941 között szolgált Krizbán, a Magyar ruha bevezetését szorgalmazta a politikailag nehéz időkben.

Barcaújfalu lakói is megtartották a szászok által használt régi magyar öltözetet. A férfiak nemcsak hétköznapon hordják a szászok hosszú szabású kék ujjasát és szederjes posztóból készült magyar nadrágját, hanem vasárnapokon is. A templomi díszöltözetük magába foglalja a hosszú csatos magyarkát, valamint a nőknél a palástot, a lányoknál pedig a fekete bársony csákót. A barcaújfalusiak előszeretettel hordják a díszmagyart vagy a magyar ruhát is.

Az apácai férfiak öltözéke olyan, mint a krizbaiaké. A nőké is nagyon hasonlít, csak a csepesz kontya kerek, s az arra jövő fátyol vastagabb. Az apácai lányok a fejtetőre helyezik a gyöngyös pártát. Ünnepkor nem veres kendőt, hanem egy nagy fehér lepedőt öltenek palástszerűen a hátukra. Apácán a beszedett inget hordják, melynek nyakrésze és kézelője különféle minták szerint van beszedve.

A hétfalusi férfiak (embërek) nyáron kieresztett kendervászon inget, gagyát, vagy fehér posztóból készült harisnyát viseltek. Ingüknek álló a galléra, elöl bojtos kötővel csukódik. Az ing hosszú, kivetve viselték, alja szinte térdig ért. Az inget széles bőrövvel, a diészüvel fogták le. Ebben pénzt és iratokat tartottak, és erre volt erősítve a késtok, valamint a tűzszerszámot tartó erszény is. Hidegebb időben kendervászon firiskuót vettek fel, de ismerték a selyemmel hímzett hosszú és rövid kozsokot, a legények pedig a lombos gubát, amelyben udvarolni jártak, s a jószágot őrizték. Fejükre nagykarimájú fekete kalapot tettek, hidegben fekete vagy fehér prémkucsmát. Ünnepekkor a kendervászon öltözetet finomabb szövésű lenvászonra cserélték. Felöltőnek fehér zekiét viseltek Négyfaluban, feketét Háromfaluban. Lábbelijük a hosszú egiéjszlábu csimma volt. Télen az erdőre hosszú gyiébát vettek fel, lakodalomra sárigcérnás inget és cifra oldalgombolós mejjest, mely piros és zöld selyem tulipántokkal volt kihímezve. A híres hétfalusi szekeresek bőrujjast és szárikát viseltek.

A hétfalusi csángó női népviseletnek két változata is ismeretes. Az ősibb hámosrokoja és az újabb szászos viselet. Az élet nagy forduló-pontjaikor a ruházaton a fehér szín dominált. A hétfalusi csángó nő fehérben konfirmált, fehérben esküdött és fehér ruhában helyezték örök nyugalomra. A lányok kétágba fonták hajukat, az asszonyok felkontyolták, erre jött a főkötő. A lányok meggyszín vagy veres hajkötővel rögzítették hajukat, a fiatalasszonyok arannyal hímzett menyecskepántlikát kötöttek, amelyet két éven át hordtak, azután meggyszínű szalagra cseréltek. Különleges alkalmakkor és vasárnaponként az asszonyok csepeszt tettek a fejükre, s fehér fátyolkendőt borítottak rá. A mejjüket kösöntyűvel, derekukat bogláros övvel díszítették, melyre cifrán hímzett bugyellárist vagy erszényt akasztottak. A lány és a menyasszony rokojája fehér ráncbaszedett, az asszonyoknak ünnepnap fekete, mies nap sötétkék volt. Erre jött a karincának nevezett kötény. A nők lábukra régen sarut, majd kordován csizmát húztak. Konfirmáláskor fehér masininget, firiskuót gyolcsrokolyát és csipkesurcot vettek, fejükre bársonypártát tettek, piros szalagokkal. Különleges esküvői dísze volt a menyasszonynak a fekete bársony csákó és az ugyancsak fekete palást. A női ingeken a verzselés^[2] utalt a nő korára: a leányingek pirossal voltak hímezve, piros összedolgozással, az asszony ingek sárgával, a szegőöltés pedig piros volt, az öregasszony ingek vajszínű hímzéssel és fehér foldásokkal voltak díszítve.

A díszesen öltözött vendégsereg betöltötte Krizba tágas templomát, s az evangélikus szertartás szerint megkezdődött az ünnepi istentisztelet…

_____________________________________________

^[1] Ivándⁱék: ajándék fn.

^[2] Ránchímzés.