Hosszúfalu

*

*         *

Egy idő óta új eszmék ütötték fel fejüket, s teljes vallási megújulást hirdettek. Luther^[1], az első reformátor tanaihoz igazodott egy brassói ifjú is, aki Johannes Aust (Anschnut) néven végezte el Bécsben a filozófiát, majd Johannes Holler Coronensis néven a Szépművészeti Akadémiát is. Felvett nevén, Johannes Honterus a Barcaság és Erdély nagy reformátora lett, de Luther az egész Magyarország apostolának nevezte.

Krakkóban, 1530-ban latin nyelv­tan köny­vet adott ki. Bázelben készült 1532-ben egyik leg­je­len­tő­sebb munkája: Erdély tér­képe és a csillagos ég térképe. 1533-ban hazatért Brassóba. Itt jelent meg 1543-ban iskolai rendtartása, amelyben mindenkinek a fel­a­da­tát megszabta a rektortól a diákokig. Leírta a tanmenetet is: retorika, ge­ográfia, versek tanulása, görög, latin, nyelvtan és zene a kiemelt tárgyai sok más mellett. Részletezte az iskola fegyelmét, de fontosnak tartotta az if­júság önkormányzatát is – a Melanchton összeállította nürnbergi rend­tartás szerint. Nyomdát szervezett, ahol főleg latin, görög és német köny­veket jelentetett meg. 1543-ban jelent meg a Reformatio Ecclesiae Coronensis ac Totius Bar­cen­sis Provinciae^[2] című műve, amelynek hatására a szászok és a barcasági magyarok testületileg a lut­heri hitre tértek át. A könyvet Luther is áttanulmányozta, sőt má­so­dik kiadását Melanchton rendelte el, és látta el előszóval. 1544-ben Luther ajánlására Brassó első papjává (püspökévé) választották. Ebben a minőségében látogatta meg 1544-ben Hosszúfalut is, ahol már jól szervezett templomot és iskolát talált.

*

*         *

Hosszúfalu 1366-ban Huzyufalu (első írásos említés), 1456-ban Nagyfalu, 1500-ban Ho­zw­falw, 1514-ben Hosszufolw, 1551-ben Hoszw­falu, 1625-ben Hosszúfalu, de előfordul még Hwzyofalw, Hw­zywfalw, Hwsywfalw, Hossiufalw alakban is. Nevét ma sem hazudtolja meg, mintegy 5 km hosszan húzódik a barcasági hegyek alatt.

Annak ellenére, hogy a népszámlálásokkor csak kevesen vallják magukat annak, 10 000-nél is több fővel Garcsin az ország legnagyobb cigánynegyede.

1544-ben, Honterus látogatása idején, 73 család lakott Hosszúfaluban. A lelkésznek évi 10 aszpert fizettek családonként, ezenkívül gabonát és tűzifát is adtak. Az is­kolamesternek évi 4 aszpert, a papnak adott tűzifa harmadát és évente 3 kenyeret adtak.

Szeli József (1710–1782) hosszúfalusi e­vangélikus lelkész és kró­ni­kás így ír a ré­gi hosszú­falusi gótikus kápolnáról^[3]:

„Ezen temp­lo­mocs­ka vagy ká­pol­na oly formán építtetett, a régi mód szerint, hogy idő múl­va, ha kí­ván­tat­nék, maradna Sanctuariumnak a­vagy Chorusnak és a két oldalai hosszában meg­bő­vít­tet­vén, így alkalmas templomocskává válnék. Valakik a hosszú­falusi templomot szor­galmatos megvizsgálják, e­szek­be veszik azt, hogy az nem egy, hanem 3 vagy ta­lán 4 íz­ben építtetett.”

A krónikában Szeli tovább fejtegeti a sekrestye építését, amelyet a ká­polnához utólag csatoltak, miután Hosszúfalu lakossága annyira megnőtt, hogy a templomot ki kellett bővíteni, és az ifjúságnak karzatot is kellett építeni. A sekrestye megléte egyértelműen bizonyítja, hogy a kápolna kibővítése a re­formáció előtt történt: „De hogy a hosszúfalusi templomra visszatérjünk, annak a ré­giségét mutatja a segrestye is. Mert ha a fundatio a reformatio után kezdődött volna, mi szűk­ség leszen vala segrestyét építeni a templomnak délfelől való oldalának napnyugati fa­rához; holott a reformatio, amely segrestyéket építve talált, azokat mint közdolgokat meg­tartotta, de ahol nem talált, nem is épített, mivel szükség reá nem volt. Ama bar­ca­sá­gi, sőt egész erdélyországi nagy evangélikus magister Honterus János brassai főpap és ins­pec­tor idejében, 1544-ik esztendőben, midőn a hétfalusi ecclesiák visitáltatnának, már ak­kor is Hosszúfaluban pap és mester találtatott, melyről írt boldog emlékezetű Har­nung Márton brassai főpap és inspector az ő Enchiridionában.”

De lássuk dióhéjban, milyen volt ennek a falunak a története, amelyben már ilyen korán iskola szerveződött.

Az 1421., 1432., 1438-as török dúlások után 1498-ban II. Ulászló király Hosszúfalut, a többi barcasági magyar falvakkal együtt, elzálogosította Brassónak. Ezt a tényt megerősíti II. Rákóczi György fejedelem 1651-ben kelt okirata is. 1658-ban törökök és tatárok dúlták végig a települést.

1712–1718-ban pestis szedte áldozatait, s a templom körüli temető mellett új temetőt kellett nyitni. A járvány 1756–57-ben is megismétlődött, ekkor több mint ötszáz életet oltott ki.

A gótikus kápolna helyére Bartos Márton lelkészsége alatt, 1780-ban építették meg az első templomot, az egyetlen épület, amely az 1795-ös tűzvésznek nem esett áldozatul (45,6196° É; 25,7046° K; 640 m). A népiskola 1837-ben kapott új épületet.

1848. december 14-én román felkelők fosztogattak a faluban, ekkor Szász György lelkészt egy öntött vaskályhán addig perzselték, amíg ki nem adta a lelkét.

Hosszúfalu-Felszegen, Fűrészmezőn, 1860-ban készült el az imaház és az iskola (45,6122° É; 25,7313° K; 673 m), 1887-ben pedig Fűrészmező önálló gyülekezet lett, és 1899-ben elkészült saját temploma is (45,6121° É; 25,7308° K; 676 m). Ekkor a lelkész Petőfi Sándor oldalági leszármazottja, a vallásos verselő Petrovics Pál volt.

Az alszegi templom új oltára 1890-ben készült el a Fafaragászati iskolában, 1891-ben pedig új orgonát állítottak fel.

1893-ban épült fel Hosszúfaluban a református templom (45,6174° É; 25,6975° K; 639 m) az 1873-ban szerveződött református egyházközség számára.

Az első világháborúban 133 hosszúfalusi férfi vesztette életét.

1923-ban új harangot vásárolt a gyülekezet.

1926-ban az alszegi temetőbe állították fel az 1848-as forradalom emlékművét, amelyet Csernátfalu főteréről menekítettek ide, miután a románok ledöntötték.

1936-ban Kocsis János új harangot adományozott az alszegi gyülekezetnek, de 1978-ban mindkét harangot újraöntették.

1953-ban Hosszúfaluba költözött a Brassóban 1936-ban létrejött Electroprecizia üzem (45,6150° É; 25,7246° K; 663 m), amely autóvillamossági felszereléseket és elektromos motorokat gyárt. Rohamos fejlődésének hátulütője, hogy a kommunista betelepítési politika hatására az 1960-as, 70-es években két lakónegyed épült Hosszúfaluban^[4], s a Kárpátokon túlról idehozott munkások hatására teljesen felborult a község lakosságának nemzetiségi számaránya.

2002-ben épült fel a hosszúfalusi Boldog Apor Vilmos római katolikus templom (45,6206° É; 25,7088° K; 638 m).

Amennyire szép Hosszúfalu egyháztörténete, olyannyira szép iskolatörténete is.

A Honterus által meglátogatott iskolát tovább működtette a közösség, s a történelem folyamán 19 épületben folyt oktatás!

Az 1542-ben már működő iskola után 1799-ben történt újabb iskolaalapítás Alszegen, 1858-ban pedig Fűrészmezőn, majd 1871. november 6-án nyitotta meg kapuit a felső népiskola, amely 1872. november 1-től mint Hosszúfalusi m. kir. Műfaragászati Iskola működött tovább (45,6210° É; 25,7071° K; 673 m).

1895-ben az állami polgári fiúiskola, 1897-ben az állami polgári fiú- és leányiskola, 1899-ben a gazdasági, 1912-ben pedig az állami elemi iskola indult be a községben. 1919-ben Nikodémusz Károly megszervezte az evangélikus népiskolát, és ekkor jött létre a református iskola is. 1921-ben a Hosszúfalusi Báró Ambróczy Evangélikus Középiskola nyitotta meg kapuit. 1938-ban az evangélikus elemi iskola, 1949-ben az építészeti szakközépiskola, 1955-ben pedig az Elméleti Líceum indult be, amely 1969-ben bővült. Fűrészmezőn 1937–38-ban megépült az új egyházi iskola, 1940-től pedig ebben ez épületben működött a magyar iskola. 1978-ban Ipari Szaklíceum indult Hosszúfaluban.

A hosszúfalusi fafaragászati iskola megalakulásával Hét­falu ok­ta­tástörténetének e­gyik legfontosabb szakasza kez­dő­dött el. Az elemi is­ko­lákon kívül nagymértékben meg­ha­tá­roz­ta e vidék közművelődésének, ok­ta­tásának irányát, valamint i­pa­ri viszonyainak fejlődését.

1869-ben br. Eötvös József vallás és közoktatási mi­nisz­ter meglátogatta Hétfalut, és belátta, hogy a csángó népnek fel­sőfokú iskola kell. Ekkor br. Baronyi Benedek hétfalusi szár­ma­zású pesti bankár 12 000 forinttal járult az alaphoz. Az iskola „Műveltség–Szabadság” jel­mon­dat­tal 1871-ben megnyitotta kapuit. Az iskola hozzáértő tanárainak vezetésével itt ta­nultak olyan jeles személyiségek, mint Istók János, Köllő Mik­lós, Bartalis János, Tatrangi Pál András, Simon Péter, Mattis Teutsch János vagy a barcasági közélet szá­mos későbbi vezetője.

Az intézet fejlődését nagymértékben meg­ha­tá­roz­ta Kupcsay János (Berzevice, 1840. május 8. – Brassó, 1910. május 12.) 1972-es szaktanítói kinevezése. A mün­che­ni szobrászati akadémiát végzett tehetséges művész 1873. feb­ruár 27-én foglalta el állását, és megkezdte a rajz, mintázás és a fafaragászat oktatását. Kupcsay Münchenben eltöltött é­vei, az itt kialakult kapcsolatai végérvényesen meghatározták az iskola pályáját, hisz az iskola diákjai közül többen vá­lasz­tották a müncheni továbbtanulási lehetőséget.

1880. augusztus 30-án Trefort Ágoston vallás és köz­ok­ta­tási miniszter Hegedüs Lajos kandid. miniszteri tanácsos, Szent­iványi Gyula főispán és Koós Ferenc kir. tanfelügyelő kí­sé­retében meglátogatta az iskolát. Ekkor hangzottak el Trefort lelkesítő szavai: „Ennek a népnek élni kell, tehát ez az iskola állani fog!”, s alig egy hét múlva 6000 forintnyi támogatást küldött az is­ko­lának.

23 éves működése alatt az iskola számos erdélyi templom számára készített oltárokat, szó­szé­keket, de itt készült a Peleș kastély falburkolata és a Rudolf trónörökös nászünnepélyére szánt díszalbum-födelek is. Az itteni tanítás színvonalát jelzi, hogy az iskola munkatársai, diákjai magas kitüntetéseket kaptak az 1885. évi országos kiállításon, a millenniumi kiállításon 1896-ban, valamint az 1900-as párizsi világkiállításon is.

E kiváló működés eredményezte, hogy 1894-ben Brassóba költöztették, ahol 1910-től tanára lett a Párizsból hazatért Mattis Teutsch János (Brassó, 1884. augusztus 13. – Brassó, 1960. március 17.). Mind megannyi másnak, e rendkívüli iskolának is az I. világháború vetett véget.

Templom és iskola. Így teljesedett ki e Reményik Sándor-féle univerzum Hosszúfaluban, s ez a szimbiózis hosszú évekre meghatározta a barcasági magyarság sorsát.

Kovács Lehel István: Térben és időben… Barangolás a Barcaságon
Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, Négyfalu, 2017.
ISBN 978-973-0-25878-3

_____________________________________________

^[1] Martin Luther (magyarosan: Luther Márton, németül eredetileg Martin Luder) (Eisleben (ma Lutherstadt Eisleben), 1483. november 10. – Eisleben, 1546. február 18.).

^[2] A brassói egyházközség és az egész Barcaság reformációja.

^[3] A barcai magyarságnak rövid történeti rajza, 1763.

^[4] A Precsizía (Electroprecizia) és a Ștefan cel Mare lakónegyedek.