A hétfalusi szekeresség

Sűrű, fekete éjszaka ereszkedett a szorosok világára. A szekeresek megálltak tábort verni. Hosszú volt az út, sok az áru. Habár közel volt az otthon, a fáradtság nem engedte továbbhajtani őket. Hetek óta úton voltak. Sztambul, Saray, Kirklareli, Dereköy, Burgasz, Várna, Konstanca, Bukarest, Tergovistye, Hosszúmező^[1], Törcsvár. A szekerekből kört formáztak a vám utáni tisztáson, s megbontották a k^uóbort^[2]. Szigorú rendben utaztak. Megvolt, hogy ki mikor főz, ki felel az ágyazásért, ki őrködik, ki vezeti a karavánt. Ebből éltek, messzi földön híresek voltak, s ha áthaladtak egy falun, az emberek összesúgtak: „Jönnek a hétfalusi csángók! Nem jó velük kikezdeni!” A hatalmas, felhőpárákat fúvó, kemény lovak, az igen míves szerszámok, az erős szekerek csodálkozást váltottak ki mindenkiben. A szokásrend jól működött, perceken belül égett a tűz, állt az üst, készült az étel. Még egy alvás, félnapi út, s hazaértek, ám már akkor fellélegeztek, amikor beléptek Erdélybe. Átrendezték a szekereket, elkészítették a fekhelyeket. Masszív hétfalusi fuvaros szekerek. Hat kemény ló kellett, hogy megbirkózzon velük. A kéttonnányi rakományt is elbíró szekeres szekér 4 m hosszú volt. A 12 fent^üős^[3] kerekek keményre voltak vasalva, a përse^[4] nemkülönben. Az első tengelyre volt rögzítve a párna és ezen a derékszeg körül forgó fürget^üő^[5]. A hátsó tengelyt az ágassal rögzített 3 m-es nyújtó kapcsolta a derékszeghez. Az ágas két végét a lⁱéjha^[6] kötötte össze. A tⁱézsoja^[7] az első tengelyhez volt erősítve. A lovakat a kesefákhoz^[8] fogták, ezeket pedig a farhⁱécre^[9] akasztották. Ezen szoktak fellépni a szekérre, s a végeit a vas farhⁱécpálcával fogatták a tengelyvégekhez. A lajtorjákat^[10] elől a lőcs támasztotta, hátul pedig a rokinca^[11]. A szekér végéhez enyhén ívelt formájú, lánccal szabályozott dőlésű sorokját^[12] erősítettek. A gyertyán- vagy mogyoróvesszőből font kóbort bükkfa abroncsok tartották.

A hazaért ember megbékélt szívével tértek nyugovóra a messziről jött hétfalusi szekeresek, s másnap, amikor a Nap még erőtlen sugarai elválasztották a hajnalt az éjtől, meghatódva szemlélték a föléjük magasztosan tornyosuló törcsvári kastélyt.

_____________________________________________

^[1] Câmpulung.

^[2] K^uóbor: a szekér fedele, ernyő fn [Eszk.].

^[3] Fent^üő: küllő fn [Eszk.].

^[4] Përse: a kerékagy vasbélése fn [Eszk.].

^[5] Fürget^üő: fergettyű, a kocsi első vánkosán fekvő négyszögletes fa, ez te­szi lehetővé, hogy a szekér eleje fordulni tudjon fn [Eszk.].

^[6] Lⁱéjha: az ágas két végét összekapcsoló fa a nyújtófa alatt fn [Eszk.].

^[7] Tⁱézsoja: rúd a járom és a szekér között fn [Eszk.].

^[8] Kesefa: húzófa, hámfa, szekéralkatrész fn [Eszk.].

^[9] Farhiéc: az a megvasalt keresztfa a szekér elején, amire a hámfákat akasztják fn [Eszk.].

^[10] Lajtorja: a szekér oldaldeszkái, oldalai fn [Eszk.].

^[11] Rokinca: rakonca, a kerék tengelyétől a szekér oldaláig érő függőleges fa rúd, mely a szekér oldalának magasítására és rögzítésére szolgál, segítve a rakodást fn [Eszk.].

^[12] Sorokja: saroglya, szekéralkatrész fn [Eszk.].