A csernátfalusi kehely

A mai csernátfalusi evangélikus egyház örökölte a régvolt Szent Mi­hály ek­lézsia kelyhét. Az ízlésre, finomságra minden kelyhet messze fe­lülmúló XV. századi csernátfalusi ká­lix­ról Orbán Balázs így ír:

„De van Cser­nát­falunak mindezeknél ré­gebbi műemléke, vagy jobban mondva műremeke, egy gót íz­lés­ben készült régi kelyhe, amely legalább is Hu­nyadi János korából szár­ma­zik, s az öt­vös­ség egyik legszebb alkotását állítja e­lönk­be. (…) E ke­hely szépsége en­gem váratlanul le­pett meg, s kár­pót­lást nyújtott a­zon csa­ló­dá­somért, amely itten re­mélt régi egyházi jegy­ző­könyvek és más okmányok nem­léte miatt ért.”

Lássuk hát, milyen is e gyönyörű ke­hely, a­melynek készítését a bras­sói öt­vö­sök az 1400 évek végére, az 1500 évek e­le­jé­re da­tál­ják. A kehely egészen e­züst­ből készült és mind­ kívül, mind belül dú­san van aranyozva. Ma­gassága 20 cm, ku­pa­kosara 9 cm át­mé­rő­jű, ta­lap­za­ta pedig 11,5 cm széles. Hat­ka­ré­jos talapzatát áttört pár­ta köríti, a me­zők si­mák, egyet kivéve, a­me­lyen egy térdelő szer­­zetes alakja (Aqui­nó­i Szent Ta­más?) lát­szik, ki áhítattal tekint a fölötte lebegő, dics­fény­ben ú­szó ke­hely­re és os­tyára.

A szár hatoldalú, a nódus felé ki­szé­lesedik, a kupakehely felé vi­szont megint el­vé­ko­nyo­dik, mindvégig megőrizve hat­szö­gű profilját. A szá­rat alul vésett dísz takarja, felül, az el­vé­konyodott hat­szö­gön fekete zo­máncos, ma­juskel stílusú, írás látható kacskaringós me­net­ben:

INRI | LUCAS | MAR | CUS · MA | TIAS · IOH | ANNES

A nódus dísze a legszebb. A hatszögű dísz­let­csoport mind­e­gyi­ke egy-egy gótikus ab­la­kocs­kát formál, az ablak fölött ke­reszt­vi­rág­ban vég­ződő csúcsmű, lőréssel és fal­véd­del ellátva. Az ablakokat három tor­nyocs­ká­val ékített ol­dal­tám választja el. A gótikus ab­lakok mögött fül­kék találhatók. A fül­kék­ben valamikor szob­rocs­kák álltak, ezekre u­tal­nak a felíratok is: Jé­zus a kereszten, a négy e­vangélista, és Mária a ke­reszt alatt.

1884-ben, egy fennmaradt leírás alapján, öt szobrocska még meg­volt a hatból, Mária miniatűr alakja hiányzott. Ma már egyetlen egy szob­rocska sem található a fülkékben.

A kupakosár alsó részét igen szép ízlésű vésett dísz bo­rítja, mely egy­más­­ba fo­nó­dó leveles ágakból van ösz­sze­szer­keszt­ve, az á­gakon itt-ott madarak és vi­­rágok. Mind a növénydísz, mind a ma­da­rak i­gen fi­nom metszésűek, és színpompás zo­mán­co­zás­nak a nyomait mu­tat­ják. Pár­ta­­ko­szorúja li­liomfonadék. A teljes ku­pa­ko­sa­rat egykor át­tet­sző színes zománc takarta. 1884-ben még látszott a zöld színű zománc, ma teljesen lekopott, csak az arany alap lát­ha­tó.

A díszítés, az imádkozó szent, Mária, a fe­szü­let mind arra u­tal­nak, hogy a kehely ka­to­likus templom számára készült. A ha­gyo­mány sze­rint maga Hunyadi János a­ján­dé­koz­ta a csernátfalusi templom helyén ál­ló Szent Mihály eklézsiának jutalmul a csángó nép harcokban meg­nyil­vá­nult vitézségéért.

Ez a kehely az egykor volt Szent Mi­hály ek­lé­zsia egyedüli tárgyi em­lékét képezi, és az 1440-től királyi kiváltságokat élvező cser­nát­fa­lusi egy­háznak királyi fényű dicsőségét mu­tat­ja az u­tó­kornak.

A csernátfalusi régi kis kehely valódi re­mek­mű, a brassói öt­vös­ség o­lyan kiváló mű­ve, a­mely­nek kevés párja van a Kárpát-me­den­cé­ben. Gó­tikus díszítése a híres, szintén XV. szá­zadi kas­sai és esz­tergomi kely­­he­kével ve­te­ke­dik, a­me­lye­ket szintén Er­dély­ben készítettek.

A csernátfalusi régi kehely ma a román nem­zeti pat­ri­mónium ré­sze.