A borica

Vad dobbantások a levert havon. Szótlan sikolyok, vérvörös lángnyelvek. Mélyfekete árnyak a szürkületben. Vérfagyasztó maszkok: sastollak, lószőr és disznófogak. Összecsapnak a kardok. „Egy a kettüő, három…” Négyen küzdenek életre, halálra. Szikrát vetnek a kardok. Kongnak a kolompok. Végül a leggyengébb aléltan zuhan alá. „Beliébujt az ördöng!” S a kardok végighasítanak bőrt, húst, csontot. Csak a halál tisztítja meg a lelket, a testet. Felerősödnek a kolompok. Ősi teremtő erőt idéznek. Hüvelybe a kardokkal: eljött a korbács ideje. Vad csattogások, hogy elűzzék a gonoszt, s idecsalják a jót. Új, erős lelket a feldaraboltba. A korbácsnyél ragasztja össze a testet, gyógyítja be a sebet, s egy utolsó hatalmas csattanás kergeti bele a lelket. A feltámadás isteni csodája. Új élet indul, új hit fakad, melyhez már nem fér hozzá a gonosz. A beavatás megtörtént. A gyenge erőssé, a fiú férfivá vált. „Mostan mán^[1] szaladhat, mint a pusztai csitkuó^[2]!”

A kukák^[3] eme pantomim-játéka zárja a boricát, az ősi hétfalusi csángó férfikörtáncot. Beavató rítus, mágikus cselekvés, szakrális rend. A Nap újjászületésének szimbóluma. Az előkészületek és próbák ádvent karácsonyváró légkörében zajlanak. Régen a téli napforduló idején járták házról házra, s a rítus átnyúlt a farsangba is, Brassó tanácsa azonban egy császári rendeletre hivatkozva 1764. február 6-án betiltotta a boricát, így azután csak titokban járhatták Aprószentek napján^[4]. Zajzoni Rab István kihalt szokásként írta le 1861-ben, de napjainkban ismét reneszánszát éli.

A legények fekete vagy fehér posztóharisnyát, szürke vagy fekete szëttërt^[5] viselnek^[6]. Fejükön báránybőr süveg, melyet színes szalagok, árvalányhaj díszít. Lábukon magas szárú csizma, sarkantyúval, zörgőkkel, őrharangokkal felszerelve. Kezükben csákányt vagy lapockát^[7] tartanak, melyen sajinka^[8] lobog.

A boricások sorban vonulnak be az udvarra, elől megy a tebe^[9], a fenyőt tartó legény. A fenyőn aranyozott gyümölcsök csüngnek. Ezt követi a két-három cigány: egy furulyás, egy hegedüs és egy kobzás. Utánuk a boricások serege, elől a két vatáffal^[10]. Őket követik a kukák, akik játékukkal igyekeznek megfelelő távolságban tartani a tömeget. Leghátul jönnek a kosarasok és nyáshordozuók^[11], akik a kapott húst, tojást, kolbászt, kenyeret viszik. Ha a házigazda a kisebb házi eszközök közül kint felejtett valamit, és a kuka megtalálta azt, addig nem adja vissza, amíg a gazda egy krajcárral ki nem váltotta. Az összegyűjtött élelemből és pénzből este nagy mulatságot rendeznek. A táncosok a vatáfok irányításával járják a motívumok gyarapodó ismétléséből (egyes, kettes, hármas és török borica) álló, jobbra-balra forgó körtáncukat.

_____________________________________________

^[1] Mán: már hsz.

^[2] Csitk^uó: csikó fn [Áll.].

^[3] Kuka: maszkos, néma szereplő a boricában fn [Ünn.].

^[4] Így, bevegyítve a székelyföldi Aproszentek ünnepi játékok közé, titokban járhatták a boricát is.

^[5] Szëttër: szvetter fn [Ruh.].

^[6] A viselet színei falvanként eltértek egymástól (Tatrang, Zajzon, Pürkerec).

^[7] A csákány egyfajta díszített bot volt, a lapocka a sulykolóhoz hasonló díszített fadarab.

^[8] Sajinka: selyemkendő fn [Ruh.].

^[9] Tebe: almákkal, szalagokkal feldíszített fenyő a boricánál fn [Ünn.].

^[10] Vatáf: vezér a boricánál fn [Ünn.].

^[11] Nyáshordoz^uó: szerep a boricatáncban fn [Ünn.].