Az apácai kakaslövés

Felhők nehezedtek a hegyekre. Sűrű, fekete fellegek. A pár napja zuhogó esőtől még a legkisebb domb teteje sem látszott. Az alig derengő hajnalt füst fogadta. Szürkén gomolyogva, elfojtva égett a falu. A Szőlőponk^[1] alatt elmenni készülődtek a tatárok. Sokat nem zsákmányolhattak. Sem élő emberrel, állattal, de még kincsekkel sem találkozhattak. Mindenki elmenekült valahová féltett holmijával. Nemcsak az esőtől mogorván szedelőzködtek. Itt nem volt semmi, ideje továbbállni. Szedték a sátorfákat, cipelték a nehéz ládákat, szerszámozták a lovakat, s akkor – a sűrű fellegeket megtörő hajnalpír halvány sugarára – megszólalt a kakas. Hangja élesen hasította át a sötétséget újra és újra. A nádasból jött. Fegyverbe! – hangzott a parancs, s a rettent had megindult a sások közé. Amint közel értek, derengett csak fel a sötét köd homályából a nádas rejtekében megbúvó Feketevár^[2]. Vad mészárlás és rablás követte a kakas árulását, s a falu lakosságából alig maradt hírmondó. Lassan csendesedett el a dúlás, s vonult el a roppant sereg Apáca alól. Tartósan szitáló eső mosta a kormos romokat, és a vár felett, a Hegyparagán, az életben maradtak villához kötözve végezték ki az áruló kakast.

A konfirmálás előtt álló fiúk minden évben, a farsang utáni héten hat legényt választanak ki maguk közül. Vezetőjük az első legény, a legmagasabb a cigánypap. A másik négy felügyelete alatt zajlik le a kakaslövés.

Hetente több próbát is tartanak a seregnek, a 6–12 éves vitézeknek, miközben az apák szövegkönyvvel a kezükben felügyelik a próbákat.

Húsvét vasárnapján, az istentisztelet után a gyerekek menete az első legény házától indul. A legények fekete nadrágba, piros mellénybe öltöznek, oldalukon kard, arcukon festett bajusz. A vitézek fekete mellényben és zöld kalapban masíroznak, vállukon nyílpuska. A menetet a fúvószenekar vezeti, mögöttük az abban az évben konfirmált, felnőtté avatott fiúk, fejük fölé emelve a festett, kakas-célpontos tábla. A lányok népviseletben vonulnak énekelve a falu főutcáján. A sereg lehajtott fővel tiszteleg a templom és az iskola előtt, majd szép időben a falu határába, a Hegyparagára, eső esetén pedig a kultúrházba vonulnak, ahol elkezdődik a szertartás.

A hat legény törvényt ül, kettő vádolja, egy védi az áruló kakast, a negyedik kimondja a halálos ítéletet, az ötödik búcsúztat, a cigánypap pedig rímekbe szedett éneklő gyászbeszédet mond. Ezután minden legény és vitéz nyílpuskával háromszor meglövi a kakast ábrázoló céltáblát. A kivégzés után nagy lakomát, este pedig bált csapnak.

Orbán Balázs nem írta le az apácai kakaslövés szokását, így valószínű ez még nem létezett a XIX. században, Hétfaluban viszont részletesen ecsetelte a kakasütést, és a barcasági szászoknál is igen elterjedt volt ez a szertartás. Az 1970-es évek elején Zsizsik Jenő iskolaigazgató kezdte feleleveníteni a szokást, így Seres András már élő hagyománykény írta le^[3]. Az iskola előtti főhajtás Zsizsik Jenőnek is szól.

_____________________________________________

^[1] Ponk: halom, hegyhát kiemelkedő dombja fn [Föld.]. Egykoron a falu a Szőlőponk helyén állt.

^[2] A Feketehalmi várhoz hasonlóan az apácai várat is Feketevárnak hívták.

^[3] Seres András: Barcasági magyar népköltészet és népszokások, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984.